Tamás-mise a Deák téri evangélikus templomban

Az emmausi tanítványok története éppen húsvét napjának a története - reggel találták meg az üres sírt, két tanítvány aznap éppen Emmausba megy. Útközben pedig arról beszélgettek, mi történt. Jézus melléjük szegődik az úton, s ő is azt kérdi tőlük: Mi történt? Mi is azon gondolkoztunk el az előkészítés során, hogyan tudunk történeteket különbözőképpen értelmezni. Elgondolkoztató, hogy tudjuk-e (nem tudjuk), mit látunk, s mi a valóság. Hogy a megtörtént eseményt, ahhoz, hogy megértsék a tanítványok, Jézusnak meg kell magyaráznia. Jelképes az emmausi út abban az értelemben is, hogy nem elég tudniuk a tanítványoknak, mi történt, Jézus kíséretében végig kell menjenek az úton, hogy végül a kenyér megtörésénél felismerjék őt. Húsvét csodájáról is igaz, hogy elmesélhető egy történetként, tények soraként (amivel kapcsolatban időről időre felteszik a kérdést, mi is történt ott egyáltalán), mégis, paradox módon, a Húsvét valahogy több, megértéséhez a tények ismeretén felül szükség van a húsvéti hitre.
(A történet "eredetije" Lukács evangéliumában olvasható, a 24. fejezet közepénél kezdődik - nem hosszú, könnyen elolvasható...)

A plakát tervezője, Perl Andrea, így fogalmazta át képi gondolkodásra ezt:
A címben az eddigiektől eltérően nem egy betűtípust használtam, hanem egy elnyűtt papírt, amire kézzel ráírtam a mottót. Ez azt sugallja, hogy ez a kérdés évente előkerül, átrágja magát rajta az ember. Talán valamelyik tavaszi kabátja zsebében talált rá valaki erre a fecnire, és idén sem dobja el, hanem leül az asztala mellé, elgondolkozik rajta. A töprengéshez készít egy bögre kávét is magának. A húsvéti kávés bögre és a nárcisz  sugallja, hogy manapság ezek a tárgyi dolgok takarják el a húsvétra készülődés böjti csendjét. Ám az emberünk gondolatai leképeződnek az asztalán, az emmausi utat végigjárja, és ezek a képek (fotók a plakáton) villannak fel benne, lelki szemei előtt.